Navigátorként, megfigyelőként 15 éven át repült az Ancsával. Hábensusz Zoltán százados 36 évig volt az An-26-os repülőgép fedélzeti rádiósa így mintegy 9000 órát repült a menetiránynak háttal. Ötvös Lajos őrnagy és Ötvös Réka zászlós 17 évvel ezelőtt ismerkedtek meg a repülőgépnek köszönhetően. Mindketten egy századnál dolgoztak, majd a munkakapcsolatból szerelem, végül házasság lett. A csütörtöki borús ég alatt tartott búcsúztatón Korom Ferenc, a Magyar Honvédség parancsnoka is a magyar katonai repülés emblematikus típusának nevezte az An-26-ost. A parancsnok felelevenítette, hogy 46 éves történetuk alatt a magyar An-26-osok Európa, Ázsia és Afrika 47 országának 197 repülőterén fordultak meg. A szállítóezred gépei 1974 óta összesen 83 ezer órát, 31 millió kilométert repültek, ami egyedülálló teljesítmények számít még a NATO-n belül is (ennyiből 773-szor lehetne körberepülni a Földet, vagy 80-szor megtenni a Föld-Hold távolságot). A parancsnok szerint azonban az An-26-osok fölött eljárt az idő, a növekvő nemzetközi katonai szerepvállalások újabb, korszerű, nagyobb hatótávolságú és szállítókapacitású repülőgépek rendszeresítését követelik meg.
Ez idő alatt számos ejtőernyős ugrásra és teher desszantolásra került sor. Több járművet, így ASZU–57 önjáró löveget, GAZ–69 terepjárót és egyéb fegyverzetet szállítottak. 1971. április 22. és május 10 között sarkvidéki körülmények között tesztelték a jégtelenítő rendszer hatékonyságát, olyan szélsőséges körülmények között, amikor a szárny belépőélén a jégképződés sebessége elérte az 5 mm/perc értéket, a vízszintes felületeken pedig 100 mm-es jég képződött. A repülési próbák során a légierő úgy találta, hogy az An–26 jobban alkalmazható légi szállítási és desszantolási feladatokra, mint az An–24. A sorozatgyártásra való felkészülés 1968 elején elkezdődött a Kijevi Repülőgépgyárban, amely abban az időben évi 90 db An–24-t állított elő. Az első, már a sorozatgyártás technológiájával épített An–26 1969. augusztus 29-én készült el, és a légierő szakemberei szeptember folyamán még további teszt-repüléseket végeztek vele. A sorozatban való gyártás ezt követően, 1970-ben kezdődött, és igen nagy iramban folyt.
A monori Ipar utcában, egy homlokrakodó kanalának peremén lógva fogadta a tűzszerészeket egy 82 milliméteres szovjet aknavetőgránát. Erről egy fotót is közzétettek a tűzszerész ezred Facebook-oldalán. Az eszköz betonalap ásása közben került elő, a kiemelt földdel együtt. A katonák elszállították és meg is semmisítették a robbanótestet. Az I. kerületi Dezső utcában egy társasház udvarán, földmunkák közben került elő egy 50 kilogrammos, német gyártmányú rombolóbomba. A helyszínre érkező tűzszerész járőrparancsnok megállapította, hogy a robbanóeszköz gyújtószerkezete a becsapódás során működésképtelenné vált, így a légibombát elszállították és megsemmisítették a katonák. A gyöngyösi Kiss Péter utcában is földmunkák során bukkantak rá a második világháborús eredetű, szovjet gyártmányú, 45 milliméteres páncéltörő gránátra. Az eszköz szállítható állapotban volt, így a katonák el is vitték későbbi megsemmisítésre - olvasható a tűzszerész ezred bejegyzésében.
Az ügyben az okozott politikai botrányt, hogy HMminden előzetes versenyeztetés nélkül egy szolnoki kft-n keresztül vásárolta meg a gépet. A korábbi híradásokbvól kiderült: a vámpapírok tanúsága szerint a gépet egy ciprusi off-shore cég adta el a szolnoki Kft-nek 1 millió nyolcszázezer dollárért, míg a gép javításáért három ukrán cég számlázott százezer dollárt. Időközben kiderült, hogy a magyar cég ügyvezetőjét, aki korábban egy szolnoki katonai alakulat műszaki vezetője volt, egy helikopter beszerzési ügyben már jogerősen elítélték.
Előbbinél a deszanttérben 10 fő növendék és egy oktató számára alakítottak ki helyet. Később sorozatban is gyártották, a Kijevi Állami Repülőgépgyár összesen 36 db An–26S-t készített. An–26B – 1981-ben megjelent változat. Jellegzetessége a tehertér mennyezetébe épített kihajtható daru. A gépet nagyobb teljesítményű Ivcsenko-Progressz AI–24VT légcsavaros gázturbinákkal szerelték fel. An–26D – Növelt hatótávolságú változat, melyet a törzs oldalára szerelt kiegészítő üzemanyagtartállyal láttak el. Egy példány készült 1996-ban az Orosz Légierő megrendelésére. An–26S – Navigátorkiképzésre szolgáló speciális változat, erre utal a típusjelzésében az S betű is (S – sturman). A deszanttérben a növendékek számára 10 munkahelyet alakítottak ki és egy további munkahely állt rendelkezésre az oktatónak. Mindegyik munkahelyhez egy navigátorpult és két ülés tartozik. A gépet a beépített további műszerek nagyobb energiaigénye miatt kiegészítő fedélzeti segédhajtóművel szerelték fel. 1972–1973-ban fejlesztették ki.
Az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison az AN-26 szállítórepülőgép búcsúztatása alkalmából tartott ünnepség keretében elismeréseket és emléktárgyakat adtak át. A helyszínen kiosztott sajtóanyagban a két hajtóműves, légcsavaros, gázturbinás szállító repülőgépről leírták, hogy az 1960-as évek végétől kezdték el gyártani a Szovjetunióban, és később rendszeresítették világszerte nagy számban a különböző államok légierejénél, köztük Magyarországon is. A típus magyarországi története 1973-ban, az Li-2 szállító repülőgépek kivonásával kezdődött. Még abban az évben a Szovjetunióban, Tokmakban megkezdődött a kijelölt állomány AN-26-os átképzése. A csapat 1974-ben érkezett Magyarországra, majd később a megrendelt tíz repülőgép első hat példánya is. A további négy AN-26-os szállító repülőgép 1975-ben, illetve 1976-ban érkezett meg. A típus igen megbízható, jó repülésbiztonsági mutatókkal rendelkezett annak ellenére, hogy 1982. december 6-án átstartolás közben a 210 oldalszámú repülőgép, feltehetően a kormányfelületek jegesedése következtében Szentkirályszabadján a földnek csapódott, majd kigyulladt.
2 Generációs Ház Eladó, 2024