Az irodalom és társadalmi berendezkedés változásával természetesen más műfajok kerültek előtérbe, mint a köztársaság idején. A retorika térvesztésével (köztársaság bukása) megerősödött a klasszikus latin költészet, s feljutott a csúcsra Horatius, Ovidius költeményeivel, a történetírás pedig jóval átfogóbb értelmezésre tett kísérletet Lívius kezén. Ebben az időben születik meg a nemzeti eposz, az Aeneis. A művészetek virágzásához az anyagi forrást az arisztokrácia biztosította, mert többnyire a legjelentősebb írók nem voltak Róma városának szülöttei. Az egyik bőkezű arisztokratát Maecenasnak (i. 70 - i. 8) hívták, akinek neve a mecenatúra (a művészet anyagi támogatása) kifejezésben fogalommá vált.
If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website. Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *. és a *. nincsenek blokkolva.
A 19. századra már jóformán semmi sem maradt a római város ég felszínen is látható emlékeiből, csak az egykori katonai erőd falait vehették észre a figyelmesebbek a Vauban-vár néhány sarkában. A város első régészének, Cserni Bélának az 1880-as évek óta folyó negyedévszázados ásatásai során végül sikerült feltárnia nemcsak a katonai erőd falait, a kormányzói palota nagy részét, de az egykori civil település számos házát és emlékeit is. Az általa az 1910-es években elkészített két térkép jelentette az első topográfiai felmérését az egykori római Apulum városának. Cserni Béla 1912-es térképe A 20. század folyamán az ő térképeit másolták a magyar és román régészek egészen 1993-ig, amikor Ioan Piso és Alexandru Diaconescu terepbejárásai, valamint Vasile Moga, Ioana Bogdan Cataniciu és Viorica Rusu-Bolindet ásatásai új eredményekkel szolgáltak az egykori római városról. Az 1993-as térkép jelentette az elkövetkező két évtizedig azt, amit a Gyulafehérvár alatt nyugvó római városról tudtunk. A térképet – kisebb módosításokkal – újra és újra közölték 2004-ben és azt követően is.
Mindezekből logikusan arra következtethetünk, hogy kutyák harctéren történő sikeres bevetésére azokban az esetekben kerülhetett sor, ahol az ellenfél inkább irreguláris elemekből állt, kisebb, rosszul felfegyverzett csapatokban harcolt, vagy esetleg már menekült a római légiók elől. Emellett, a római források gyakran megemlítik azt, hogy ezek a kutyák, a római castrumok, vagy éjszakára épített mozgó erődök védelmében töltöttek be fontos feladatokat. Hogy mindezt megértsük, a következőket kell végiggondolnunk: a gyakran ellenséges területeken vonuló római légiók naponta átlagban 30-35 km-t tettek meg, reggel 6 és délután 3 óra között. A megálló csapatok, a leendő éjszakai táborhelyeken minden éjjel ún. castrumot, vagy erődöt építettek fel, és azon belül táborozva vészelték át az éjszakát. Ellenséges területen egy római csapat a legsebezhetőbb egy castrum építése közben volt, hiszen a légionáriusok nehéz páncélzat nélkül a gladius helyett az ásót és a fejszét forgatták. Ebben az időszakban kutyás őrjáratok járták a környéket és jeleztek időben, ha ellenséges támadás készült, és az éjszakai őrségben is nagy szerepe volt a négylábú segítőknek.
2 Generációs Ház Eladó, 2024