A Balázsolás hangneme elégikus, de helyenként irónia vagy önirónia is megjelenik. A finom irónia okai: a távolságtartást szolgálja: az emléket felidéző felnőtt távolságot akar tartani saját gyermekkori énjétől (" diákul dünnyögve, amit sem én / s ő se jól értett "); a felnőtt szeretne visszamenekülni a boldog, szorongásmentes, időtlennek tűnő gyermekkorba, de tudja, hogy ez lehetelten. A vers beszélője jellegzetesen életrajzi alak, tehát maga Babits a lírai én. Vallomásos jellegű személyesség érezhető benne, több életrajzi eseményt is beleírt a költő a versbe (gyermekkori élményét és jelenlegi betegségét). A szöveg, a megfogalmazás módja megrendítően egyszerű, mégis kivételes művészi erő mutatkozik meg benne. Az egész vers a gyermeki ima tiszta, őszinte hangján szólal meg. Fontos motívumok: a gyermek és a felnőtt én. Kifejezőeszközök: hasonlat, megszemélyesítés, költői felkiáltás A vers 3 szerkezeti egységre bontható fel. Az 1. egység témája egy gyermekkori emlék felidézése, és az áldás erejében való gyermeki bizalom kifejezése.
Mert orv betegség öldös íme engemet és fojtogatja torkomat, gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm zihál, s mint aki hegyre hág, mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel, kifulva, akként élek én örökös lihegésben. S már az orvosok kése fenyeget, rossz nyakam fölvágni, melyet hajdan olyan megadón hajtottam gyetyáid közé, mintha sejtettem volna már... Segíts, Balázs! Hisz a te szent gégédet is kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány kivégzett: tudhatod, mi az! Te ismered a penge élét, vér izét, a megfeszített perceket, a szakadt légcső görcseit, s a fulladás csatáját és rémületét. Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen, okos felnőtt! Te jól tudod, mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall még az Isten jósága sem, s mit ér az élet... S talán azt is, hogy nem is olyan nagy dolog a halál.
A beszélő tehát a felnőtt-gyerek viszony mintájára képzeli el a felnőtt ember és a természetfeletti erők ("magasabb szellemek") kapcsolatát. Saját élethelyzetét a gyermekéhez hasonlónak érzi, hiszen nem érti azt, ami vele történik, nem látja értelmét a szenvedésnek, és nem tudja a választ a saját kérdéseire. Úgy érzi, most, felnőttkorában nem bírja elviselni azt a szenvedést, amelytől gyerekként talán pont Szent Balázs közbenjárására menekült meg. Talán épp az egykori Balázs-áldásnak köszönheti, hogy felnőtt és megért félszáz évet. Emiatt válik fontossá számára a gyerekkorban alig értett balázsolási szertartás. Amikor ez tudatosul benne, akkor újra elmondja a gyermekkori imát. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3
Balázs-áldáshoz használt gyertyapár A balázsolás, vagy balázsáldás a katolikus egyház egyik áldása. Menete [ szerkesztés] A pap a szentmise vége után két keresztalakba illesztett (vagy összecsavart) gyertyát tart a hívek álla alá, miközben e szavakat mondja: Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására őrizzen meg téged Isten a torokbajtól és minden más betegségtől. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen. Történeti háttere [ szerkesztés] Ezt a szertartást február 3 -án, vagy az azt követő vasárnapon végzi az egyház Szent Balázs püspök és vértanú emlékére, ki Diocletianus és Licinius római császárok idején élt. A legenda szerint szerette az állatokat, azok barlangja köré csoportosultak és áldását várták, valamint védték, őrizték. Egy asszony malacát elvitte egy farkas, de a szent imádságára vissza is vitte. Az asszony hálából gyertyát és ételt vitt a már börtönben levő püspöknek, aki megígérte, hogy mindenkit megáld, aki hasonlóképpen hozzá folyamodik. Több gyógyítást vitt véghez.
Jöjjön Babits Mihály – Balázsolás verse. Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs! Gyermekkoromban két fehér gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon s úgy néztem a gyertyák közül, mint két ág közt kinéző ijedt őzike. Tél közepén, Balázs-napon szemem pislogva csüggött az öreg papon, aki hozzád imádkozott fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az oltár előtt, kegyes szokás szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én, s ő se jól értett. De azért te meghallgattad és megóvtad gyermeki életem a fojtogató torokgyíktól s a veszedelmes mandulák lobjaitól, hogy fölnövén félszáz évet megérjek, háladatlanul, nem is gondolva tereád. Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is, segíts, Sebasta püspöke! Lásd, így élünk mi, gyermek módra, balgatag, hátra se nézünk, elfutunk a zajló úton, eleresztve kezetek, magasabb szellemek – de ti csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt. Nem sért ha semmibe veszünk s aztán a bajban újra visszaszaladunk hozzátok, mint hozzád ma én reszkető szívvel… Mosolyogj rajtam, Balázs!
BABITS MIH�LY ESSZ�K, TANULM�NYOK �SSZEGY�JT�TTE, A SZ�VEGET GONDOZTA BELIA GY�RGY TARTALOM
Lényege, hogy a pap két keresztbe tett égő gyertyaszálat helyez a gyerek álla alá (úgy, hogy a torok a gyertyák között legyen) és áldást kér a gyermekre. Felnőttre is elmondható ez az ima, Babits is megkapta a Balázs-áldást az operációja előtt. A pap által mondott segítségkérő fohász célja, hogy a beteg meggyógyuljon (vagy ha egészséges, akkor ne érje betegség). A költő 1936-ban tudta meg, hogy gyógyíthatatlan betegsége, gégerákja van. Ettől kezdve gyakran megjelenik verseiben a halálfélelem (lásd pl. Ősz és tavasz között). Ilyen rettegést sugárzó, halállal szembenéző vers a Balázsolás is. A haláltól mindnyájan rettegünk. Babits személyes érzéseinek megfogalmazásával arra tanít bennünket, hogy miként tudjuk méltósággal elviselni és leküzdeni a félelmünket. Balázsolás Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs! Gyermekkoromban két fehér gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon s úgy néztem a gyertyák közül, mint két ág közt kinéző ijedt őzike. Tél közepén, Balázs-napon szemem pislogva csüggött az öreg papon, aki hozzád imádkozott fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az oltár előtt, kegyes szokás szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én, s ő se jól értett.
De azért te meghallgattad és megóvtad gyermeki életem a fojtogató torokgyíktól s a veszedelmes mandulák lobjaitól, hogy fölnövén félszáz évet megérjek, háladatlanul, nem is gondolva tereád. Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is, segíts, Sebasta püspöke! Lásd, így élünk mi, gyermek módra, balgatag, hátra se nézünk, elfutunk a zajló úton, eleresztve kezetek, magasabb szellemek – de ti csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt. Nem sért ha semmibe veszünk s aztán a bajban újra visszaszaladunk hozzátok, mint hozzád ma én reszkető szívvel… Mosolyogj rajtam, Balázs! ki mint a szepegő kamasz, térdeplek itt együgyű oltárod kövén – mosolyogj rajtam, csak segíts! Mert orv betegség öldös íme engemet és fojtogatja torkomat, gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm zihál, s mint aki hegyre hág, mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel, kifulva, akként élek én örökös lihegésben. S már az orvosok kése fenyeget, rossz nyakam fölvágni, melyet hajdan oly megadón hajtottam gyertyáid közé, mintha sejtettem volna már… Segíts, Balázs!
Mert orv betegség öldös íme engemet és fojtogatja torkomat, gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm zihál, s mint aki hegyre hág, mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel, kifulva, akként élek én örökös lihegésben. S már az orvosok kése fenyeget, rossz nyakam fölvágni, melyet hajdan oly megadón hajtottam gyertyáid közé, mintha sejtettem volna már… Segíts, Balázs! Hisz a te szent gégédet is kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány kivégzett: tudhatod, mi az! Te ismered a penge élét, vér izét, a megfeszített perceket, a szakadt légcső görcseit, s a fulladás csatáját és rémületét. Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen, okos felnőtt! Te jól tudod, mennyi kínt bír el az ember, mennyit nem sokall még az Isten jósága sem, s mit ér az élet… S talán azt is, hogy nem is olyan nagy dolog a halál.
2 Generációs Ház Eladó, 2024